Hagyományos palacsinta alaprecept
A palacsinta szerintem az az étel, amit soha nem fogunk megunni. Nem tudom, vajon van valaki, aki nem szereti? A kedvünk szerint betöltött finomság azért is nagyon népszerű, mert fogyaszthatjuk főételként, de egy kiadós ebéd után desszertként is jól esik egy-egy darab.
Hozzávalók (20 db palacsintához):
360 g finomliszt
720 ml tej
4 tojás
4 ek. étolaj
2 tk. kristálycukor
1 csipet só
A liszttel a tejet - amit részletekben adagolok hozzá - robotgéppel elkeverem.
A tojásokat egyesével ütöm fel,
majd a masszához öntöm.
Ezután következik az olaj,
végül a cukor és a csipet só. Nagyon alaposan kikeverem. A tészta akkor tökéletes, ha olyan sűrű, mint a tejszín.
Egy palacsintasütő felszínén egy csepp étolajat a kezemmel szétkenek,
majd egy papírtörlővel le is törlöm a nagyját. Így éppen annyira lesz olajos a sütő, hogy biztosan nem ragad majd le a palacsinta. Ezt többször már nem kell megismételnünk.
A serpenyőt felforrósítom, közepes lángra állítva a tűzhelyet.
A masszából egy merőkanálnyit (nekem ez volt a megfelelő mennyiség, ki kell tapasztalni, kinek mennyi, hogy ne legyen túl vastag, de azért beterítse a sütőt) a serpenyő közepére szedek úgy, hogy elemelem a tűzhelytől. Körkörös mozdulatokkal szétterítem a tésztát, majd visszateszem a tűzhelyre.
2-3 perc után, egy konyhai lapát, vagy kenőkés segítségével megnézem, megsült-e az alja. Ha igen, óvatosan alányúlok, és egy gyors mozdulattal átfordítom.
A másik oldalnak már körülbelül fele annyi idő elég lesz, és készre pirul.
Ezt a műveleti sort folytatom egészen addig, míg az összes tésztát fel nem használtam.
A kész palacsintákat egymás tetejére halmozom, így még egészen melegek maradnak, mire az összessel végzek.
Én kakaóporral, fahéjas porcukorral és kajszibarack lekvárral ettem az enyémeket,
Hozzávalók (20 db palacsintához):
360 g finomliszt
720 ml tej
4 tojás
4 ek. étolaj
2 tk. kristálycukor
1 csipet só
A liszttel a tejet - amit részletekben adagolok hozzá - robotgéppel elkeverem.
A tojásokat egyesével ütöm fel,
majd a masszához öntöm.
Ezután következik az olaj,
végül a cukor és a csipet só. Nagyon alaposan kikeverem. A tészta akkor tökéletes, ha olyan sűrű, mint a tejszín.
Egy palacsintasütő felszínén egy csepp étolajat a kezemmel szétkenek,
majd egy papírtörlővel le is törlöm a nagyját. Így éppen annyira lesz olajos a sütő, hogy biztosan nem ragad majd le a palacsinta. Ezt többször már nem kell megismételnünk.
A serpenyőt felforrósítom, közepes lángra állítva a tűzhelyet.
A masszából egy merőkanálnyit (nekem ez volt a megfelelő mennyiség, ki kell tapasztalni, kinek mennyi, hogy ne legyen túl vastag, de azért beterítse a sütőt) a serpenyő közepére szedek úgy, hogy elemelem a tűzhelytől. Körkörös mozdulatokkal szétterítem a tésztát, majd visszateszem a tűzhelyre.
2-3 perc után, egy konyhai lapát, vagy kenőkés segítségével megnézem, megsült-e az alja. Ha igen, óvatosan alányúlok, és egy gyors mozdulattal átfordítom.
A másik oldalnak már körülbelül fele annyi idő elég lesz, és készre pirul.
Ezt a műveleti sort folytatom egészen addig, míg az összes tésztát fel nem használtam.
A kész palacsintákat egymás tetejére halmozom, így még egészen melegek maradnak, mire az összessel végzek.
Én kakaóporral, fahéjas porcukorral és kajszibarack lekvárral ettem az enyémeket,
de természetesen mindenki saját ízlése szerint töltheti, akár még sós krémmel is.
